Magyarországon az utóbbi években egyre elmélyültebb és kiterjedtebb szakértői munka folyt annak előkészítésére, hogy a lakossági hitelezés területén bevezethetővé váljék a bankok és más pénzintézetek teljes adós-nyilvántartási rendszere, az ún. „teljes lista” vagy más néven „pozitív adóslista”. (A vállalati hitelezésben a teljes lista már létezik.) A teljes adós-nyilvántartásra történő áttérést a 2008-ban kialakult nemzetközi pénzügyi válság még inkább ösztönözte. Kutatócsoportunk arra vállalkozott, hogy – hazai és nemzetközi empirikus adatok és információk elemzésével, valamint elméleti modellek alkalmazásával – hozzájáruljunk a teljes listáról folyó szakmai vitákhoz és végeredményben az ésszerű állami döntések megszületéséhez.
A kutatócsoport tagjai Nagy Dávid Krisztián, Akos Rona-Tas, Szikszai Szabolcs és Vajai Viktória voltak, a kutatásvezető pedig Major Iván.
A kutatás során a következő kérdésekre kerestük a választ:
·   Milyen típusú – tehát ún. teljes listás, vagy inkább csak a „rossz” adósokat nyilvántartó ún. „negatív listás” – pénzintézeti adósnyilvántartó rendszerek alakultak ki és működnek a világ különböző régióiban és országaiban? Melyik típus van többségben?
·   Milyen fajta ügyfél-adatokat tartanak nyilván a különböző listás rendszerekben? Hogyan és ki használja, használhatja fel ezeket az adatokat?
·   Mi jellemzi az ügyfél-adatok „piacát”: azon túlnyomórészt az állam által létrehozott és állami tulajdonú szervezetek működnek-e, vagy inkább magántulajdonú társaságok, vagy pedig a kétfajta nyilvántartás egymás mellett létezése valósul meg? Ha ez utóbbi a helyzet, mi a viszony a két nyilvántartási rendszer között?
·   Melyek az Európai Unió meghatározó – direktívákban, illetve hivatalos döntésekben megfogalmazott – céljai az ügyfél-nyilvántartások piaci működésére vonatkozóan? Külön érdekelt bennünket az a kérdés, hogy az EU és annak szakmai szervezetei rendelkeznek-e kialakult elképzelésekkel a nemzeti határokon átnyúló európai, vagy globális hitelezési piacok információs problémáinak kezelésére.
·   Hogyan foglalható össze a hazai pénzintézetek, illetve az érintett állami és szakmai szervezetek álláspontja az adós-nyilvántartással kapcsolatban?
·   Igazolható-e az az állítás, hogy a teljes lista vagy pozitív lista várhatóan csökkenti a lakosság túlzott eladósodását, továbbá a hitelezési kamatok mérséklődését eredményezi?
·   Eldönthető-e – és ha igen, melyik álláspont javára – hogy a magyarországi viszonyok között az állam által létrehozott és működtetett, vagy a magántulajdonú adós-nyilvántartók versenyére épülő adósnyilvántartás lenne-e a hatékonyabb megoldás, vagy pedig a kétféle rendszer egymás mellett élése az optimális megoldás?

A kötet az MTA KTI „Oktatás, foglalkoztatás, versenyképes gazdaság Magyarországon a XXI. században” című kutatási programja keretében készült. Az első részben Köllő János tanulmánya az alacsony iskolázottságú népesség foglalkoztatásból történő kiszorulásának okait elemzi. Cseres-Gergely Zsombor és Hámori Szilvia írása az Európai Unió tagállamaiban végrehajtott munkaerő-felvételek adataira támaszkodva átfogó képet ad az iskolázottság és a foglalkoztatás kapcsolatáról. A második rész tanulmányai a tanári szelekció következményeit elemzik. Varga Júlia tanulmánya bemutatja a hátrányos helyzetű tanulókat nagy arányban tanító iskolákban  dolgozó tanárok jellemzőit. Hermann Zoltán tanulmánya a magyar tanárok tanítással kapcsolatos attitűdjeit és tanítási gyakorlatát elemzi. A harmadik részben Kertesi Gábor és Kézdi Gábor első tanulmánya gyermekek későbbi sorsát alapvetően meghatározó koragyermekkori hátrányok mértékére és azok következményeire vonatkozó ismereteinket foglalja össze. A szerzők második tanulmánya a roma fiatalok középiskolai továbbtanulását meghatározó tényezőket elemezi. A negyedik részben ízelítőt adunk a magyar iskolarendszer teljesítményét értékelő kutatás eredményeiről. Molnár Edit Katalin munkája azt mutatja be, milyen mérési lehetőségek és feladatok vannak az anyanyelvi fejlődés értékelése terén a ma már rutinszerűen elvégzett olvasás-szövegértés mellett. Végül Vidákovich Tibor és Csíkos Csaba tanulmánya a matematikai felmerések eredményeit tekinti át.

A könyv a Miniszterelnöki Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködésének keretében a MeH-V.7./2007. számú “A rejtett gazdaságban való részvétel és csökkentésének kormányzati eszközei” című; valamint az OTKA által támogatott K48891. számú “Rejtett gazdaság és rejtett foglalkoztatás” című kutatási programok alapján született.
A rejtett gazdaság léte már önmagában véve is kormányzati kudarcokat jelez. Emellett a rejtett gazdaság visszaszorítására törekvő intézkedések is gyakran szemléltető anyagul szolgálhatnának a kormányzati kudarcok irodalmához: bár bizonyos körben és bizonyos mértékig eredményesek, szinte mindig nemkívánatos mellékhatásokkal is járnak. Az olyan  politika, amely nem a rejtett gazdaság és a be nem jelentett foglalkoztatás okainak csökkentésére, illetve felszámolására irányul, hanem a rejtett gazdaság konkrét megjelenési formáit kívánja eseti intézkedésekkel, szabályozással enyhíteni, gyakran olyan adózási kiskapukat és munkavállalási formákat hoz létre, amelyek a gazdaság bizonyos szegmenseiben – a szabályozói szándékot megcsúfolva – maguk is hozzájárulhatnak a közterhek alóli kibúvás térnyeréséhez. Kötetünk változatos módszertani eszközök (szakirodalmi áttekintés, ökonometriai jellegű modell, makro- és mikromodelleken alapuló szimulációk, interjúkra épülő esettanulmányok, vállalati és lakossági felmérések) segítségével vizsgálja a rejtett gazdaság kialakulásnak okait, a szereplők motivációit és a kormányzati válaszok ellentmondásos hatásait.

A kötet a 2004-ben elfogadott Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben szereplő foglalkozta­tottságnövelő intézkedések megvalósulásával, illetve megvalósíthatóságának feltételeivel foglalkozó kutatás eredményeiről számol be. Az MTA Közgazdasági Intézetének kutatócsoportja négy olyan munkaerő-piaci intézményt vizsgált meg, amelyek befolyásolják a munkaerő-piaci áramlásokat, és ezeken keresztül a foglalkoztatottság, illetve a gazdasági aktivitás szintjét. A vizsgálódás a közép- és felsőfokú szakképzés és a munkaerő-piaci igények illeszkedésére, a gyermekgondozási támogatások munkaerő-piaci hatásaira, a munkanélküliek szociális segélyezésének működésére és a korai nyugdíjazás munkaerő-piaci hatásaira terjedt ki. A kötet a kutatás legfontosabb eredményeit, és az ezek nyomán megfogalmazott szakpolitikai ajánlásokat foglalja össze a négy vizsgált témakörben.
A kutatást az European Commission Employment, Social Affairs and Equal Opportunities DG és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatta.