Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének megbízásából készített tanulmánykötet alapkérdése, hogy kistelepüléseinken közösségi eszközökkel növelhető-e a foglalkoztatottság, csökkenthető-e a tartós munkanélküliség, és ha igen, miként. Az adatok azt mutatják, hogy ezeken a vidékeken a foglalkoztatottság még az európai uniós átlagban igen alacsonynak számító országos szinttől is – helyenként igen jelentősen – elmarad, míg a tartós munkanélküliség a lélekszámarányuknál jóval nagyobb mértékben „szorult be” ezekbe a településekbe. Az eddigi tapasztalatok alapján, önmagában sem a piaci, sem az állami szféra nem tudta hatékonyan és maradandóan orvosolni ezt a problémát: az ország kisebb falvai folyamatosan szegényednek, egyre súlyosabb társadalmi problémák színtereivé válnak, egyre több közösségi feszültség halmozódik fel bennük.

Magyarországon az utóbbi években egyre elmélyültebb és kiterjedtebb szakértői munka folyt annak előkészítésére, hogy a lakossági hitelezés területén bevezethetővé váljék a bankok és más pénzintézetek teljes adós-nyilvántartási rendszere, az ún. „teljes lista” vagy más néven „pozitív adóslista”. (A vállalati hitelezésben a teljes lista már létezik.) A teljes adós-nyilvántartásra történő áttérést a 2008-ban kialakult nemzetközi pénzügyi válság még inkább ösztönözte. Kutatócsoportunk arra vállalkozott, hogy – hazai és nemzetközi empirikus adatok és információk elemzésével, valamint elméleti modellek alkalmazásával – hozzájáruljunk a teljes listáról folyó szakmai vitákhoz és végeredményben az ésszerű állami döntések megszületéséhez.
A kutatócsoport tagjai Nagy Dávid Krisztián, Akos Rona-Tas, Szikszai Szabolcs és Vajai Viktória voltak, a kutatásvezető pedig Major Iván.
A kutatás során a következő kérdésekre kerestük a választ:
·   Milyen típusú – tehát ún. teljes listás, vagy inkább csak a „rossz” adósokat nyilvántartó ún. „negatív listás” – pénzintézeti adósnyilvántartó rendszerek alakultak ki és működnek a világ különböző régióiban és országaiban? Melyik típus van többségben?
·   Milyen fajta ügyfél-adatokat tartanak nyilván a különböző listás rendszerekben? Hogyan és ki használja, használhatja fel ezeket az adatokat?
·   Mi jellemzi az ügyfél-adatok „piacát”: azon túlnyomórészt az állam által létrehozott és állami tulajdonú szervezetek működnek-e, vagy inkább magántulajdonú társaságok, vagy pedig a kétfajta nyilvántartás egymás mellett létezése valósul meg? Ha ez utóbbi a helyzet, mi a viszony a két nyilvántartási rendszer között?
·   Melyek az Európai Unió meghatározó – direktívákban, illetve hivatalos döntésekben megfogalmazott – céljai az ügyfél-nyilvántartások piaci működésére vonatkozóan? Külön érdekelt bennünket az a kérdés, hogy az EU és annak szakmai szervezetei rendelkeznek-e kialakult elképzelésekkel a nemzeti határokon átnyúló európai, vagy globális hitelezési piacok információs problémáinak kezelésére.
·   Hogyan foglalható össze a hazai pénzintézetek, illetve az érintett állami és szakmai szervezetek álláspontja az adós-nyilvántartással kapcsolatban?
·   Igazolható-e az az állítás, hogy a teljes lista vagy pozitív lista várhatóan csökkenti a lakosság túlzott eladósodását, továbbá a hitelezési kamatok mérséklődését eredményezi?
·   Eldönthető-e – és ha igen, melyik álláspont javára – hogy a magyarországi viszonyok között az állam által létrehozott és működtetett, vagy a magántulajdonú adós-nyilvántartók versenyére épülő adósnyilvántartás lenne-e a hatékonyabb megoldás, vagy pedig a kétféle rendszer egymás mellett élése az optimális megoldás?

A kötet az MTA KTI „Oktatás, foglalkoztatás, versenyképes gazdaság Magyarországon a XXI. században” című kutatási programja keretében készült. Az első részben Köllő János tanulmánya az alacsony iskolázottságú népesség foglalkoztatásból történő kiszorulásának okait elemzi. Cseres-Gergely Zsombor és Hámori Szilvia írása az Európai Unió tagállamaiban végrehajtott munkaerő-felvételek adataira támaszkodva átfogó képet ad az iskolázottság és a foglalkoztatás kapcsolatáról. A második rész tanulmányai a tanári szelekció következményeit elemzik. Varga Júlia tanulmánya bemutatja a hátrányos helyzetű tanulókat nagy arányban tanító iskolákban  dolgozó tanárok jellemzőit. Hermann Zoltán tanulmánya a magyar tanárok tanítással kapcsolatos attitűdjeit és tanítási gyakorlatát elemzi. A harmadik részben Kertesi Gábor és Kézdi Gábor első tanulmánya gyermekek későbbi sorsát alapvetően meghatározó koragyermekkori hátrányok mértékére és azok következményeire vonatkozó ismereteinket foglalja össze. A szerzők második tanulmánya a roma fiatalok középiskolai továbbtanulását meghatározó tényezőket elemezi. A negyedik részben ízelítőt adunk a magyar iskolarendszer teljesítményét értékelő kutatás eredményeiről. Molnár Edit Katalin munkája azt mutatja be, milyen mérési lehetőségek és feladatok vannak az anyanyelvi fejlődés értékelése terén a ma már rutinszerűen elvégzett olvasás-szövegértés mellett. Végül Vidákovich Tibor és Csíkos Csaba tanulmánya a matematikai felmerések eredményeit tekinti át.

A könyv a Miniszterelnöki Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködésének keretében a MeH-V.7./2007. számú „A rejtett gazdaságban való részvétel és csökkentésének kormányzati eszközei” című; valamint az OTKA által támogatott K48891. számú „Rejtett gazdaság és rejtett foglalkoztatás” című kutatási programok alapján született.
A rejtett gazdaság léte már önmagában véve is kormányzati kudarcokat jelez. Emellett a rejtett gazdaság visszaszorítására törekvő intézkedések is gyakran szemléltető anyagul szolgálhatnának a kormányzati kudarcok irodalmához: bár bizonyos körben és bizonyos mértékig eredményesek, szinte mindig nemkívánatos mellékhatásokkal is járnak. Az olyan  politika, amely nem a rejtett gazdaság és a be nem jelentett foglalkoztatás okainak csökkentésére, illetve felszámolására irányul, hanem a rejtett gazdaság konkrét megjelenési formáit kívánja eseti intézkedésekkel, szabályozással enyhíteni, gyakran olyan adózási kiskapukat és munkavállalási formákat hoz létre, amelyek a gazdaság bizonyos szegmenseiben – a szabályozói szándékot megcsúfolva – maguk is hozzájárulhatnak a közterhek alóli kibúvás térnyeréséhez. Kötetünk változatos módszertani eszközök (szakirodalmi áttekintés, ökonometriai jellegű modell, makro- és mikromodelleken alapuló szimulációk, interjúkra épülő esettanulmányok, vállalati és lakossági felmérések) segítségével vizsgálja a rejtett gazdaság kialakulásnak okait, a szereplők motivációit és a kormányzati válaszok ellentmondásos hatásait.

A kötet a 2004-ben elfogadott Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben szereplő foglalkozta­tottságnövelő intézkedések megvalósulásával, illetve megvalósíthatóságának feltételeivel foglalkozó kutatás eredményeiről számol be. Az MTA Közgazdasági Intézetének kutatócsoportja négy olyan munkaerő-piaci intézményt vizsgált meg, amelyek befolyásolják a munkaerő-piaci áramlásokat, és ezeken keresztül a foglalkoztatottság, illetve a gazdasági aktivitás szintjét. A vizsgálódás a közép- és felsőfokú szakképzés és a munkaerő-piaci igények illeszkedésére, a gyermekgondozási támogatások munkaerő-piaci hatásaira, a munkanélküliek szociális segélyezésének működésére és a korai nyugdíjazás munkaerő-piaci hatásaira terjedt ki. A kötet a kutatás legfontosabb eredményeit, és az ezek nyomán megfogalmazott szakpolitikai ajánlásokat foglalja össze a négy vizsgált témakörben.
A kutatást az European Commission Employment, Social Affairs and Equal Opportunities DG és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatta.