A kötet az MTA Közgazdaságtudományi Intézete és az MTA Munkatudományi Bizottsága által szervezett Közoktatás, iskolai tudás és munkaerőpiaci siker című szakmai konferencián elhangzott előadások alapján készült tanulmányokat tartalmazza. A konferencia szervezői tudatosan törekedtek arra, hogy lehetőséget teremtsenek az oktatás-gazdaságtan, munkagazdaságtan, a szociológia és a pedagógia tudományok művelői számára egymás kutatási eredményeinek megismerésére és megvitatására. A konferenciát a „Sziráki konferenciák örökös résztvevője”, Laky Teréz emlékének ajánlottuk.

A kötet a szerző elmúlt években folytatott, a hazai és a kelet-közép-európai agrárkereskedelemre irányuló elemző munkáját foglalja össze egységes keretben.
A munka statisztikai, ökonometriai eszközökkel vizsgálja a magyar és a kelet-közép-európai országok agrárkereskedelmének átalakulását 1992-2002 között. A könyv első felében a hagyományos kereskedelemelméletből kiindulva bemutatja a kelet-közép-európai országok mezőgazdasági kereskedelmének legfontosabb jellemzőit, illetve azokat a tényezőket, amelyek ezen országok mezőgazdasági kereskedelmének teljesítményét a világpiacon meghatározzák. Ezt követően megvizsgálja, hogy a megnyilvánuló komparatív előnyök szerkezete hogyan változik a magyarországi regionális agrárpiacokon szimultán módon, továbbá részletesen szemügyre veszi a hazai agrárexport komparatív előnyeinek strukturális változásait.
A megnyilvánuló komparatív előnyök elemzését nyolc kelet-közép-európai országra kiterjesztve vizsgálja az egyes országok agrárkereskedelmének világpiaci dinamikáját. Bemutatja, hogy a csatlakozó országok mezőgazdasági kereskedelme mennyire hatékonyan igazodott a világ keresletének változásaihoz. A könyv második felének kérdésfeltevése, hogy miként alkalmazható az új kereskedelemelmélet a magyar agrárkereskedelemre. A kutatás ezen belül egyrészt arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen kapcsolat van a tényezőellátottság és a vertikális ágazaton belüli kereskedelem között Magyarországnak az EU-val folytatott agrárkereskedelmében; másrészt azt elemzi, hogy milyen alkalmazkodási költségekkel járt Magyarországon a külkereskedelem liberalizálása az élelmiszeripari termékek esetében az 1992 és 2002 közötti periódusban.

A Közgazdaságtudományi Intézetben sok éve működik egy szemináriumsorozat, amelynek keretében a munkatársak vagy külső előadók ismertetik legújabb kutatási eredményeiket. 2005. szeptember 29-én, csütörtökön rendhagyó szeminárium, pontosabban kerekasztal-megbeszélés zajlott Kornai János A gondolat erejével. Rendhagyó önéletrajz című könyvéről.
A vita szerkesztett jegyzőkönyve nemcsak a könyv szereplői és a szerzője közötti találkozásról tudósít: Kornai János nem csupán munkahelyének, hanem szellemi műhelynek is tekintette az Intézetet. Számos könyvének, cikkének és előadásának különböző változatait vitatták meg a kollégák és munkatársak formális és informális csoportjai. A szeptemberi beszélgetés így módot adott a korábbi és a mai nézetek összevetésére is.

A kötet tanulmányai a Tudás alapú társadalom és munkaerőpiac Magyarországon a XXI. században című kutatási program keretében születtek. A kutatás egyik célja a munkapiac regionális különbségeinek alakulását befolyásoló tényezők feltárása volt. A kötet első tanulmánya bemutatja a társadalmi-gazdasági jellemzők területi alakulását az átmenet időszakában és az ezredforduló éveiben. A második tanulmány a hazai és külföldi tulajdonú vállalatok munkaerő-keresletének területi eloszlását befolyásoló tényezőket elemzi. A harmadik tanulmány egyrészt bemutatja, hogyan illeszkednek a hazai regionális folyamatok a nemzetközi tendenciákba, másrészt feltárja az új térszerkezet formálódására ható tényezőket, matematikai-statisztikai eszközökkel elemezve a földrajzi-fekvési faktorok és az iskolázottság hatásait. A negyedik tanulmány esettanulmány keretei közt mutatja be az autópálya-hálózat területfejlesztési hatásait Magyarországon.

A regionális növekedést meghatározó tényezőket korábban a gazdasági tényezőkkel, elsősorban azok mennyiségi jelenlétével, majd – a nyolcvanas évektől – azok minőségi összetételével azonosították. Azóta egyértelművé vált, hogy a regionális fejlődésben a gazdasági, a társadalmi, illetve az emberi (munkaerő) faktorok szerepe egyaránt fontos, s egymástól nehezen elkülöníthető, s egyre jobban felértékelődnek a fejlődés humán erőforrásai. Láthatóvá vált továbbá, hogy a munka- és tevékenységkultúra eltérő területi sajátosságokat mutat. A területfejlesztés korábbi paradigmája megingott, új gondolkodás és cselekvési módok jelentek meg., amelyek központi eleme az alulról építkezés, valamint a humán erőforrások aktivizálása. A szerzők a kötet első részében a regionális fejlődés új tényezőire, közöttük a humán erőforrások fontosságára hívják fel a figyelmet. A következő részekben ezen erőforrások néhány dimenziójának regionális szerkezetét tekintik át, végül pedig azokat a sajátosságokat foglalják össze, amelyek befolyásolják a regionális fejlesztés irányait.