Péter közeli barátom volt, azután – jó egy évtizede – kivonult a közös világunkból,
baráti körünkből, én sem nagyon kerestem. De ez egy másik történet.
Most a szakmai kapcsolatunkról, együttműködéseinkről írok.
Talán élesebb lesz az emlékkép.
1. Péter 1977-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Utána a Műegyetemre került, ahol – tanársegédként – marxista politikai gazdaságtant tanított. Ami – enyhén szólva – nem merítette ki a szellemi képességeit, munka-ambícióit.
Én ekkor a Szövetkezeti Kutatóintézet, Tellér Gyula vezette ipari csoportjában dolgoztam, ahol éppen zajlott egy vizsgálat az ipari szövetkezetek működéséről.
A pontos címére nem emlékszem, mint ahogy arra sem, hogy ki hozott össze bennünket, de az dokumentálható, hogy 1978-ban Péter és én bejutottunk a Vörös Hajnal Cipész Szövetkezetbe, ahol vezetői mélyinterjúkat készítettünk. Konzultáltunk a kis erzsébetvárosi cég üzleti partnereivel, felső (párt és állami) illetékesekkel, és a szövetkezet bankjában. Jó időben érkeztünk, a korábban katonacsizmákat gyártó -cipészek és csizmadiák piacváltási és növekedési kényszerbe kerültek, érdekes esetet elemezhettünk. Péter itt tanulta a terepmunkát, esetleírást – talán az én korábbi munkáim, tapasztalatom is segítették ebben. Közös tanulmányunk[1] kéziratban maradt, nem közölte a Valóság folyóirat.[2] A Vörös Hajnal nem egyszeri kitérő Pete Péter tudományos pályáján. Az amerikai PhD megszerzése és egyetemi oktatás után (mellett?) Péter kitűnő esettanulmányt írt a Generalimpex magyar külkereskedelmi vállalatról.[3]
2. Péter, miután 1994-ben hazatért Új-Zélandról, az MTA Közgazdaságtudományi Intézeti kutatás mellett Debrecenben, az ottani karon adott elő makroökonómiát és pénzügy elméletet. Az elsők között javasoltam neki, hogy írjon az előadásaiból magyar nyelvű, lehetőleg a szocializmus utáni átmenet folyamatait, történeteit is magában foglaló, ám a nyugati standardoknak megfelelő szemléletű tankönyvet.[4] Nem tudom, hogy mennyire használta a hazai egyetemi oktatás ezt a könyvet, de a kétezres években a legtöbb kurzuson, köztük az ELTECON tanrendjében, már a főáram, a Nyugaton használt, elterjedt tankönyvek, segédanyagok alapján folyt az oktatás. Döntse el az olvasó, mennyire volt hasznos a tanácsom.
3. Szakmai együttműködésünk harmadik területe a Budapesti Könyvszemle/BUKSZ volt.
A folyóirat szerkesztőjeként gyakran kértem fel Pétert recenziók írására. A BUKSZ archívuma szerint hét alkalommal sikerrel.[5] A vonakodva vállalt, de remek stílusban megírt bírálatok árnyalják, de nem cáfolják a róla kialakult „a főáramú közgazdaságtan lovagja” képet. Várhegyi Éva banktörténetéről írva fájlalja a terepkutatások számának csökkenését, népszerűség vesztését a fiatal generáció tagjai körében. A Bekker Zsuzsa által szerkesztett szöveggyűjtemény bemutatásakor hangsúlyozza, mennyire fontos a jelenlegi folyamatok értelmezésénél és leírásában az elmélettörténet – az elődök kérdéseinek és válaszainak – ismerete.
Nagyon nem szerette viszont a mainstream közgazdaságtan színvonaltalan, agresszív ellenfeleit. Joggal bírálta Szentes Tamást az elavult szókészletért, szakirodalomért, a tények elemzését nem pótló üres állításokért. Az ökológiai közgazdaságtan szöveggyűjtemény szerzőit pedig azért, mert a Föld ökológiai gondjainak egyik fő forrásának a neoklasszikus közgazdaságtant tekintik. Péter szerette a sarkos, provokatív állításokat, élvezte a vitát, de csak színvonalas ellenfelekkel. A sarlatánokat többnyire elegáns, angolos humorral tette a helyükre. Mint Matolcsy Györgyöt, pontosabban a könyvét: „A recenzens gondjai ott kezdődnek, hogy logikai érvelést csak valamennyire is logikus érveléssel lehet szembeállítani, tudományos igényű értékelést olyan műről lehet írni, amely maga legalább valamilyen szinten betartja választott tudományának (ez esetben mindenekelőtt a közgazdaság- tudománynak ) szakmai szabályait.”[6]
————————————————————————————
[1] Laki M. – Pete P. (1978) Gazdálkodási problémák és a gazdasági vezetők szemlélete a Vörös Hajnal Cipész Szövetkezetben. Kézirat. MTA TK Szociológiai Intézet 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhely
[2] Valószínűleg a szamizdat tevékenységem miatt. De ez is egy másik történet.
[3] Pete Péter (1987): Verseny a külkereskedelemben (Esettanulmány a Generalimpex példáján)
Tanulmányok a gazdaság irányításáról és szervezetéről 25.
MTA Közgazdaságtudományi Intézet Budapest
(Az MTMT2 nem jegyzi, a Wikipédia ismeri.)
[4] Pete, Péter (1996): Bevezetés a monetáris makroökonómiába. Osiris Kiadó, 179 p. Budapest
[5] Pete Péter:
Lányi Kamilla, Szabó Judit (szerk.): A nyitás gazdaságpolitikája.
KOPINT-DATORG Konjunktúra Kutatási Alapítvány – MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest 1993.
BUKSZ-BUDAPESTI KÖNYVSZEMLE
1995:1 96-99. o.
Pete Péter: Mókuskerék
Földes György: Az eladósodás politikatörténete 1957-1986
Maecenas Könyvkiadó, Budapest 1995
BUKSZ-BUDAPESTI KÖNYVSZEMLE
1996:2 206-209. o.
Pete Péter:
Matolcsy György: Sokk (vagy kevés?)
Kairosz Kiadó, Budapest 1998.
BUKSZ-BUDAPESTI KÖNYVSZEMLE
1998:2, 188-196. o.
Pete Péter: A mindenkori mainstream
Bekker Zsuzsa (szerk.): Gazdaságelméleti olvasmányok
Aula Kiadó, Budapest 2000.
BUKSZ-BUDAPESTI KÖNYVSZEMLE
2002:1, 41-47. o.
Pete Péter:
Várhegyi Éva: Bankvilág Magyarországon
Helikon Kiadó, Budapest 2002.
BUKSZ-BUDAPESTI KÖNYVSZEMLE
2002:4, 391-394. o.
Pete Péter: Méregzöld – halványzöld
Pataki György – Takács-Sánta András (szerk.):
Természet és gazdaság. Ökológiai közgazdaságtan szöveggyűjtemény
Typotex Kiadó, Budapest 2004.
BUKSZ-BUDAPESTI KÖNYVSZEMLE
2005:2, 162-170. o.
Pete Péter: Ki is van itt válságban?
Szentes Tamás: Ki, mi és miért van válságban?
Napvilág Kiadó, Budapest 2009.
BUKSZ- BUDAPESTI KÖNYVSZEMLE
2009:4, 298-302. o.
Pete Péter: A minimum, amit elvárunk
BUKSZ-BUDAPESTI KÖNYVSZEMLE
2010:1, 5-6.o.
[6] Pete (1998) 188. o.
