A mesterséges intelligencia (MI) térhódítása alapvetően alakítja át a közgazdasági kutatások módszertani, etikai és szakpolitikai környezetét. A tanulmány három kulcskérdést vizsgál: hogyan egyeztethető össze az MI adaptív, adatvezérelt megközelítése a közgazdaságtan oksági elemző szemléletével; milyen hatással van az MI a munka, a tőke és a tudás eloszlására; valamint milyen intézményi és szabályozási mechanizmusokra van szükség az MI által generált előnyök maximalizálásához és a kockázatok kezeléséhez. Az elemzés rámutat, hogy miközben a gépi tanulási módszerek, mint a kauzális erdők és mélytanulási hálózatok, páratlan elemzési lehetőségeket kínálnak, az algoritmikus átláthatatlanság és az etikai dilemmák (például torzítások és adatvédelem) jelentős kihívásokat jelentenek. Kiemeljük, hogy a sikeres alkalmazás feltétele a módszertani fegyelem, a kutatói kompetenciák fejlesztése és a társadalmi egyenlőtlenségeket kezelő szakpolitikai intézkedések integrálása.
