A MAGYAR ISKOLARENDSZER A MÚLT SZÁZADBAN RAGADT, ÉS NINCS, AKI EZÉRT FELELŐSSÉGET VÁLLALNA
„Indiana Jones, amikor a Szent Grált keresi, hogy megmentse apját, egy szakadékhoz érkezik. Itt háromféleképpen dönthet, visszafordulhat, de akkor a nácikba botlik és meghal. Várakozhat a szakadék szélén is, de akkor ugyanez történik majd vele. A harmadik lehetősége, hogy leugrik és az ott lévő hídon megy tovább, nyilván ez a megoldás viszi előre az ügyét. Hasonló a helyzet ma a közoktatásban is: visszafordulhatunk a 19. századi módszerekhez, megrekedhetünk a 20. században, de a legvalószínűbb, hogy fejest kellene ugranunk a 21. századba” – Lannert Judit közgazdász, szociológus, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ alapítója így foglalta össze azt a válságot, amellyel véleménye szerint nemcsak a magyar oktatás, hanem a világ minden oktatási rendszere szembenéz. Bár lehetne jobban kezelni az elakadást, jelenleg Magyarországon a technológia elszaladt az oktatás mellett, és a lemaradás lassan behozhatatlannak látszik.
De messze nem csak a technológiai fejlődés jelent problémát a magyar oktatási rendszerben. A közoktatás válságáról szóló 6. Qubit Live eseményen közgazdász és szociológus kutatók magyarázták el, mit jelent az oktatásra nézve a tanári munka megbecsültségének letörése, az iskolatípusok közötti széthúzás és választási lehetőség, illetve az oktatásügyért való felelősségvállalás teljes hiánya. Egyvalamiben az összes előadó egyetértett: az oktatást mindannyian az ország jövőjének zálogának tartják.
A téma nem is lehetett volna aktuálisabb. Kövesvári Krisztián, a Qubit lapigazgatója nyitóbeszédében ugyan elmondta, hogy az esemény – amelyet a tavaly elhunyt közgazdász kutató, Kézdi Gábor emlékének ajánlott – nem szándékosan a polgári engedetlenségi mozgalmak és a tanárok melletti tüntetések idejére volt tervezve, mégis az egésznapos demonstrációk előestéjén szólaltak meg a magyar közoktatás kálváriáját elemző kutatók a margitszigeti Kristály Színtérben.
Váradi Balázs közgazdász, a Budapest Intézet kutatója videós előadásában hangsúlyozta, hogy a jelenlegi sztrájkhullám és egységes fellépés elsősorban a bérrendezésre irányul, ugyanakkor a rendszernek nem ez az egyetlen, megoldásra váró problémája. Szervezőelvként viszont óriási tömegeket képes országszerte megmozgatni az, hogy a magyar tanári fizetések nemcsak az Európai Unió viszonylatában számítanak rekordalacsonynak, hanem a hazai diplomás átlagbérnek is csupán töredékét teszik ki. Véleménye szerint azonban a reformok mellett ugyanúgy fel kell sorakozni, hiszen a teljes rendszerben gyökeres változásra van szükség ahhoz, hogy a magyar oktatás elláthassa a feladatait. Ehhez a szerveződés mellett a tájékozódást és a szakmai vélemények meghallgatását jelölte meg kiindulópontnak. A Qubit Live célja éppen ez volt: bemutatni azt, hogy melyek a közoktatás válságának legfontosabb összetevői.
⇒ Tovább a cikkre
