Ismert, hogy 1970 és 1990 között mind a születéskor, mind a 65 éves korban várható élettartam növekedése ellenére világszerte csökkent az átlagos nyugdíjba vonulási életkor. A józan észnek ellentmondó folyamat mögött a kormányok azóta megváltoztatott hibás nyugdíjpolitikája rejlett: a nyugdíjba vonulás megkönnyítésével akarták – eredménytelenül – csökkenteni a munkanélküliséget.
Van azonban két olyan dimenzió, amelyet gyakran elhanyagolnak a kutatók:
1. ha túl kicsi a nyugdíj és a dolgozók képtelenek hosszú távú megtakarításra, akkor a puszta megélhetés miatt muszáj sokáig dolgozniuk (Egyesült Királyság vs. Franciaország);
2. egy bizonyos szint fölött az egyén többre értékeli a szabadidőt, mint a fogyasztást.