Hosszú idő óta orvoshiány jellemzi a magyar egészségügyet. A világjárvány miatt ez az eddiginél is nagyobb nehézségeket okoz az ellátásban, ezért érdemes vizsgálni, hogy a hiány mennyire köthető az orvosok külföldre vándorlásához, nőtt-e, csökkent-e az elvándorló orvosok aránya.
Az orvosok külföldre áramlásának mérése a legtöbb országban nehézségekbe ütközik, mivel rendszerint nem állnak rendelkezésre megbízható adatok és idősorok az orvosok migrációjáról. A migráció változását, a kiáramlás alakulását rendszerint a külföldi munkavállaláshoz kiadott diplomaigazolások és elismerések számával mérik, mivel általában ez az egyetlen rendelkezésre álló adat. Ez a mérőszám azonban pontatlan, mivel egyrészt nem minden orvos megy külföldre, aki kikéri az igazolásokat, ugyanakkor sokan a nélkül vállalnak más országban állást, hogy igazolásért folyamodnának. A mobilitás és a foglalkoztatás formái egyre változatosabbak: rövid távú szerződések, részmunkaidős foglalkoztatás, a hétvégi ügyeletek vállalása stb. Ez még nehezebbé teszi a migráns orvosok számának meghatározását. Magyarországra vonatkozó korábbi vizsgálatok is egyrészt a külföldi munkavállaláshoz kiadott diplomaigazolások és elismerések száma alapján próbálták leírni az orvosok külföldi munkavállalásának változását, másrészt kérdőíves adatfelvételekre támaszkodva a migrációs szándékokat elemezték.
⇒ Tovább a teljes cikkre
