2019. december 5-én felavatták a Magyar Tudományos Akadémia új doktorait, 73 kiváló kutató kapta meg a tudományos teljesítmény egyik legnagyobb elismerését. Gratulálunk kutatóinknak: Halpern Lászlónak, Karsai Juditnak és Varga Júliának!
Az Akadémia Alapszabályának 24. §-a szerint az MTA doktora címet az Akadémia annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit pedig doktori műben foglalja össze.
|
Halpern László értekezésének központjában a versenyképesség és a hatékonyság vizsgálata áll. A hatékonyság és versenyképeség a gazdasági növekedés és a jólét növelésének alapvető forrásai. Az elemzés egyik fő témája a reálárfolyam mint a versenyképesség fontos makroindikátora. Fontos megállapítása, hogy az európai árfolyam-mechanizmusban (ismert angol rövidítése: ERM II) való részvétel és a szigorú inflációs követelmény teljesítése ellentmondásba kerülhet egymással. Az értekezés hozzájárul az átmeneti gazdaság természetének és struktúráinak megértéséhez. Fontos következtetése, hogy a termelő felhasználású import növeli a termelékenységet. A külföldi tulajdonú vállalatok feltárt termelékenységátterjedési hatása a beszállítói láncok és a verseny révén vagy felemelik, vagy kiszorítják a hazai vállalatokat. Kritikusan elemzi a termelékenység, az innováció és a versenyképesség összefüggéseit. Magyarországon jelentősen alacsonyabb a hazai vállalatok innovációs tevekénysége, de mint követő ország formális innovációs erőfeszítések nélkül is képes lehet új technológiák és termékek bevezetésére. Az értekezés figyelemre méltó módszertani eredményeket mutat fel a versenyképesség mikro- és a makroszintjei kapcsolatának elemzésében. Nagy értéke a nagyszámú empirikus elemzés, ami hatalmas adatbázis feldolgozásán, benne saját adatbázis kialakításán, a felhasznált modellek gondos és kritikai megválasztásán alapul.
|
Karsai Judit az 1990-es évektől kutatja a kockázatitőke-befektetések jellemzőit, a kockázatitőke-piacok folyamatait, az elmúlt években kiemelt figyelmet szentelve az állami beavatkozás kérdéseinek. Kutatásai nagymértékben épülnek saját adatgyűjtésre és adatbázisokra, amelyek egyedi értéket képviselnek, és hozzájárulnak tudományos állításai megalapozásához. A disszertációként szolgáló Furcsa pár. Az állam szerepe a kockázatitőke-piacon Kelet-Európában című könyvében árnyaltan és tárgyszerűen elemezte a 2008-ban kitört pénzügyi válság hatását a kockázatitőke-piacokra. Rámutatott, hogy az állam szerepe kettős (és részben ellentmondásos) volt, mivel szabályozóként szigorított, miközben gazdaságfejlesztőként többletforrásokat nyújtott. Elemzéseinek fő kérdése: milyen eredménnyel járt az állami beavatkozások összessége a kockázatitőke-piacon Közép-Európában. Több oldalról megvilágítva, árnyaltan bizonyította azt az állítását, hogy a térségben indított programokban továbbélt a több évtizedes paternalista hagyomány. Következésképpen e programok – meghirdetett céljaikkal ellentétben – csak korlátozottan járultak hozzá a kockázatitőke-piacok fejlődéséhez és a portfóliócégek növekedéséhez. Karsai Judit tudományos eredményei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gazdaságfejlesztésért felelős szakpolitikusok jövőbeli döntéseikben nagyobb mértékben vegyék figyelembe azt, hogy az állami beavatkozás milyen módon hat a kockázatitőke-piac szereplőinek magatartására.
  |
Varga Júlia disszertációja a magyar gazdaság rendszerváltás utáni, nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony foglalkozási mobilitási rátáját előidéző tényezők feltárásához és hatásmechanizmusaik jobb megértéséhez járul hozzá. Az új tudományos eredmények a hazai felsőfokú végzettségűek foglalkozási mobilitásának egyéni és intézményi kontextusában születtek, nagy empirikus adatbázisra támaszkodó, elméletileg megalapozott és tesztelt ökonometriai modellek alkalmazásával. A szerző kimutatja, hogy a hazai felsőfokú végzettségűek alacsony foglalkozási mobilitási szintje számszerűen is bizonyíthatóan függ össze a felsőfokú képzésbe jutás bemeneti szabályozásával és a foglalkozásspecifikus ismereteknek a felsőfokú képzésben betöltött jelentős szerepével. A hallgatói mobilitás hazai viszonylatban jelentős intenzitásához képest a fiatal pályakezdők karrier eleji mobilitása lényegesen alacsonyabb, ami a hazai szakpolitikai szabályozások anomáliáival áll statisztikailag igazolható összefüggésben. A foglalkozási mobilitás alakulását befolyásoló tényezőket illetően a szerző kiemeli, hogy a felsőoktatást, a szakképzési irányokat, a munkakörökre előírt képzettségi szinteket és a bértarifákat is szigorúan szabályozó politikák szignifikánsan meghosszabbítják a tanulmányi időszakot, megnövelik a képzési költségeket, és e tényezők a pályaelhagyás növekedése irányában hatnak. A tanárok pályaelhagyásában a szerző kiemeli annak fokozott kontraszelektív hatását. Az orvosok pályaelhagyása tekintetében rámutat arra a szakirodalomban eddig nem regisztrált tényre, hogy a hazai pályaelhagyásnak nagyobb a szerepe, mint a külföldi munkavállalásnak vagy a migrációnak.
Forrás: mta.hu
Fotók: mta.hu / Szigeti Tamás
Képgaléria
