MTDP 2018/25
Judit Kreko – Gábor Oblath
Gazdasági felzárkózás és valuta-félreértékeltség az Európai Unióban / Economic convergence and exchange rate misalignments in the European Union
Összefoglaló
Tanulmányunk a reálgazdasági és az árszintfelzárkózás jellegzetességeit, valamint a gazdasági
növekedés (felzárkózás) és a reálárfolyam félreértékeltsége közötti összefüggéseket vizsgálja
az Európai Unió (EU) tagországaiban az 1995 és 2016 közötti időszakban. A fejletlenebb
tagországoknak a fejlettebbekhez történt felzárkózása a GDP/fő alapján folyó vásárlóerőparitáson
mérve kifejezetten gyors volt, mérsékeltebb konstans vásárlóerő-paritáson, és
kifejezetten szerénynek bizonyult a GDP reálnövekedése alapján. Az általános árszintek és a
belső relatív árak felzárkózását tekintve a 2008. évi nemzetközi gazdasági válságig gyors
közeledés mutatkozott, azt követően azonban a folyamat elakadt.
A GDP külső relatív árszintje mellett egy alternatív reálárfolyam-szint mutatót, a
szolgáltatásoknak az árukhoz viszonyított belső relatív árát is számszerűsítettük, és a
félreértékeltséget a gazdasági fejlettséggel konzisztens szinttől való eltérésként értelmeztük.
OLS, valamint dinamikus panelmódszerekre épülő eredményeink szerint negatív kapcsolat
van mind a külső, mind a belső relatív ár alapján értelmezett egyidejű félreértékeltség előjele
és a növekedés között: az alulértékeltség gyorsabb, a túlértékeltség lassúbb növekedéssel jár.
Ez az eredmény elsősorban a rögzített árfolyamrendszereket fenntartó országokhoz köthető.
Eltérően a kapcsolódó irodalomban közölt eredményektől azt találtuk, hogy az EUtagországok
esetében a gazdasági fejlettség szintje nem befolyásolja a félreértékeltség és a
növekedés közötti kapcsolat szorosságát. A külső relatív árszintre vonatkozó számításaink
szerint az alulértékeltség és a növekedés közötti pozitív kapcsolat erőssége az alulértékeltség
mértékének emelkedésével gyengül; ez azonban nem mutatható ki a belső relatív ár alapján
értelmezett félreértékeltség esetében. Fordított kapcsolatot mutattunk ki egyfelől a
félreértékeltség mindkét mutatója, másfelől a piaci részesedés, illetve a beruházási ráta
alakulása között, ami azt jelzi, hogy mind a versenyképességi, mind pedig a beruházási
csatorna fontos közvetítő lehet a félreértékeltség és a növekedés között. Elemzésünk
kiegészítéseként a bér- és termelékenységi szintek közötti összhanghiányként értelmezett
félreértékeltség és a gazdasági növekedés összefüggését is megvizsgáltuk; eredményeink
szerint a béralapú félreértékeltség is fordított kapcsolatban van a növekedéssel.
Tanulmányuk gazdaságpolitikai üzenete kettős: miközben a túlértékeltséget mindenképpen
célszerű megelőzni, az alulértékeltség fokozására irányuló igyekezet sem használ a gazdaság
növekedésének.
