Emlékezés egy pályatársra
Dr. Virág Ildikó 1940-ben született Léván, október 5-én és 2024. június 21-én, 12 órakor fogják eltemetni a Fiumei úti temetőben. Az Intézet fiatal kutatói már nem ismerték, nyugdíjas éveiben nem látogatta az Intézetet.
A „nagy generáció” második hullámával érkezett az MTA Közgazdaságtudományi Intézetébe, amikoris az Intézet vezetősége, hosszas habozás után, fiatal kutatók felvétele mellett döntött. (Akkor még a KTI az MTA-hoz tartozott.)
Virág Ildikó az ELTE Természettudományi Karán szerzett matematikus és matematikustanári diplomát 1964-ben. Az Alkalmazott Matematikai Kutató Intézete igazgatójának, Rényi Alfrédnek ajánlásával a Bródy András által vezetett, matematikai közgazdasági kutatásokkal foglalkozó kutató csoportban kezdett dolgozni. Beleillett. Miként Bródy, mért és modellt alkotott.
A hatvanas évek elején, a távlati tervek előkészítésében, a tervezés elméleti alapkérdése az optimális növekedési pálya meghatározása volt. A tervezés időhorizontjának, a maximális összfogyasztást, gazdasági növekedést biztosító, optimális beruházás (felhalmozás) arányának megválasztása. A verbálisan megfogalmazott kérdésekre válasz matematikai modellekben született.
A gazdasági növekedés első formális dinamikus modelljei közül jelentőségét tekintve kiemelkedett a Harrod-Domar típusú növekedési modell. Virág Ildikó első, korai cikkeiben úgy fogalmazott, hogy szeretné megmutatni azt a gondolatmenetet, ahogyan egy determinisztikus modellt általánosíthatunk. Kiindulásul egy Harrod–Domar tipusú növekedési modellt választott, amelyben a szerző azt az optimális felhalmozási hányadot kívánja meghatározni, amely mellett egy meghatározott időszak alatti összes fogyasztás maximális. Virág kimutatta, hogy a modellben az állandónak tételezett tőke/termelési arány közgazdasági tartalmát illetően irracionális eredményre vezet. (Hasonló következtetésre jutott Sztrumilin modelljével is.)
Virág Ildikó a későbbiekben a valóságot jobban megközelítő sztochasztikus matematikai modellekkel kísérletezett. A sztochasztikus folyamatok elméletének makroökonómiai alkalmazását mutatta be évekkel később kandidátusi disszertációjában. Akkor cselekszünk optimálisan, ha egy ideig mindent felhalmozunk, majd mindent elfogyasztunk. Vagyis ha a gazdaságpolitika ciklikus. (Az optimális felhalmozási hányad Harrod–Domar típusú modellekben. 1976.)
Bródy András és Kornai János „szellemi műhelye” közel álltak egymáshoz, legalábbis ebben az időszakban. Az Anti-equilibrium bizonyos gondolatai megjelentek az intézeten belül egyes kutatásokban, kutatócsoportok munkáiban – írta Kornai. Természetes volt tehát, hogy Bródy külföldre távozását követően Ildikó a Kornai csoport tagja lett. Kornai visszaemlékezése szerint
„Szabályozás árjelzések nélkül című kötetébe olyan, a popkoncertek nyelvén szólva sztárvendégek adtak egy-egy dolgozatot, mint Bródy András és Virág Ildikó.” (Kornai János: A
Közgazdaságtudományi Intézet 1990 előtti történetéről, 2. előadás A Közgazdaságtudományi Intézetben 2018. április 12-én elhangzott előadás szerkesztett változata. 8. o.). Az említett tanulmány feltehetően azonos volt a Gazdasági rendszerek vegetatív működése sztochasztikus külső fogyasztással címen megjelent cikkel.)
Váltás következett. Ildikó, Kovács János tervezéselméleti csoportjához, egy igazi alkotóközösséghez csatlakozott és nyugdíjazásáig nem változtatott. Tudományos figyelme az emberi erőforrások újratermeléséhez kapcsolódóan szinte minden területre kiterjedt, a munkagazdaságtantól, az oktatáson, a bérezésen át, a szociális feltételek tervezéséig. Jellemzően társszerzőkkel publikált.
A rendszerváltást követően részt vett a szakszervezet újjászervezésében. Az Intézetben a TUDOSZ elnöke, az Érdekegyeztető Tanács tagja lett. Az Értelmiségi Tömörülés szociálpolitikai
tanácsadójaként a Brüsszelben működő Szociális és Egészségügyi Állandó Bizottság ülésein rendszeresen részt vett a szociális program kidolgozásában. 2007—2010 között állandó tagja volt a Nyugdíj és Időskorú Kerekasztal megbeszéléseknek.
Megosztotta magát munkája és családja között. A nagy karriert átengedte matematikus férjének. Legendás összejöveteleket, ahogy ő nevezte „party”-kat rendezett, ahol megfordult Erdős Páltól, a matematikus pápától, barátaiktól kezdve a matematikus hallgatókig sok mindenki. Széleskörűen művelt és végtelenül szerény volt. Betegségében is mindenkor felülkerekedett fegyelmezett személyisége.
A Közgazdaságtudományi Intézet munkatársai, barátai fájón búcsúznak tőle.