Fazekas Károly: Vakság és rövidlátás
PUBLICISZTIKA – Élet és Irodalom LXII. évfolyam, 2. szám, 2018. január 12.
Széchenyi István 1860-ban, a Diszharmónia és vakság első oldalán, a korabeli ausztriai politikai helyzet taglalását felvezetve, mindössze néhány héttel öngyilkossága előtt írta a következő mondatokat: „Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten – már ahogy ki-ki hite, nézetei és ösztönei szerint értelmezi.” Széchenyi mai olvasójának a mai magyarországi állapotokat érzékelve nem nehéz átélni a zaklatott lelkű gróf akkori elkeseredését.
