A Magyar Tudomány Ünnepe 2022. november 3-i nyitóünnepségén a nyitóbeszédet és a köszöntőket a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából hagyományosan odaítélt díjak átadása követte.
Az Eötvös József-koszorút a 70-ik életévüket betöltött, a szakmai közvélemény által elismert, kiemelkedő jelentőségű tudományos életművel rendelkező szakemberek elismerésére alapította a Magyar Tudományos Akadémia. A kitüntetéssel érem, oklevél, jelvény és pénzjutalom jár. A kitüntetett személy jogosult a „Laureatus Academiae” vagy „Laureata Academiae” cím használatára.
Magyar Tudomány Ünnepe Nyitóünnepségének videófelvétele
MTA – 2022. november 3.
Simonovits András díjátvétele 55:30 másodperctől látható.
Simonovits András Eötvös József koszorú jelölésének részletes indoklása:
Simonovits András 1970-ben végzett az ELTE TTK matematikus szakán, 1982-ben védte meg kandidátusi (Ph.D) és 1992-ben az akadémiai doktori értekezését. 1970 óta a Közgazdaságtudományi Intézetben dolgozik, jelenleg nyugdíjasként. 1987 óta tanít matematikai-közgazdaságtant a Budapesti Corvinus Egyetemen és elődein, 1996 és 2014 között a Közép-Európai Egyetemen volt látogató tanár, és a 2001 óta a Budapesti Műszaki Egyetem Matematikai Intézetében tanít, 2017 óta professzor emeritusként. Többször kutatott és tanított különböző külföldi egyetemekre. 2007. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével tüntették ki. 2012-ben megválasztották az Academia Europeae tagjává.
Munkássága időben két részre osztható. 1970 és 1991 között Kornai János csoportjában főleg a hiánygazdaság dinamikai modelljein dolgozott. Számos idézetet kapott a Leontief-inverz alábecsléséről megjelent Econometrica cikke (1975). Kornaival több úttörő cikket írt a gazdaság vegetatív működéséről (például Kornai–Simonovits, 1975a, b), és 1983-ban egy kapcsolódó dinamikus készletmodellben a nemzetközi közgazdasági irodalomban elsők között sejtett kaotikus dinamikát. Tagja volt a beruházási ciklusokat tanulmányozó, Bauer Tamás, Kornai János, Lackó Mária, Mihályi Péter és Soós Károly által jelzett magyar iskolának (Kornai–Simonovits, 1982). Cars Hommes-szel és Helena Nussével 1995-ben publikált szocialista beruházási ciklusokról írt cikke felélesztette a matematikusok érdeklődését a hicksi típusú dinamikus rendszerek iránt.
Augusztinovics Mária hatására 1992 óta érdeklődése a nyugdíjmodellek és a nyugdíjpolitika felé fordult. 2002-ben már könyvet írt a témáról. Tanítványával, Eső Péterrel 2003-ban a mechanizmustervezés alapján elsők között vizsgálták a rugalmas nyugdíjkorhatárt: hogyan kell büntetni az előrehozott nyugdíjba vonulást, illetve hogyan kell jutalmazni a tovább dolgozást, ha az egyéni döntés nemcsak a szorgalomtól, hanem az egészségi állapottól is függ? 2017-ben nemzetközi együttműködésben négy ország példáján mutatták meg, hogy a várakozásokkal ellentétben, a nyugdíjba vonulási életkor és a szolgálati idő közötti korreláció lehet negatív is (Granseth és szerzőtársai, 2019). Újabban az élettartamrés (a tehetősebbek az átlagnál várhatóan tovább élnek) és a nyugdíjrendszer kapcsolatát kutatja (például Simonovits–Lackó, 2021).
Számos nyugdíjpolitikai tanulmánya közül kettőt emelünk ki: Simonovits (1998)-ban az éppen bevezetett többpilléres magyar nyugdíjrendszer problémáit jelezte előre; Simonovits (2011)-ben a kötelező magánnyugdíjpillér államosítását elemezte naprakészen.
Simonovits András inkább elméleti, mint empirikus közgazdász, de elméleti modelljeivel gyakran próbál gyakorlati kérdésekben is utat mutatni. Tevékenységét nemzetközi hivatkozások igazolják vissza.