Simonovits András emeritus kutató, ny. tudományos tanácsadó cikke Hogyan értékelte alá a tb-nyugdíj „optimális” szintjét Feldstein 1985-ben? címmel megjelent a Közgazdasági Szemlében.
Összefoglaló
Feldstein nagy hatású modelljében (Feldstein [1985]) a kormányzat egy tb-nyugdíjrendszer segítségével küzd a reprezentatív egyén rövidlátása ellen. 1. Teljesen rövidlátó dolgozó esetén a társadalmilag optimális tb-nyugdíj szintje jelentősnek adódott. 2. Részlegesen rövidlátó dolgozó esetében azonban Feldstein egy másik optimumot talált, amely jelentősen kisebb, esetenként 0 volt. Feldsteinnel ellentétben nem tekintünk el attól, hogy sem egy józan bank, sem egy jó szándékú kormányzat nem engedi, hogy polgárai a nyugdíjjárulékot hosszú távú kölcsönnel fedezzék. Ekkor a kormányzat a részleges rövidlátás esetén is szükség szerint a 2. helyett az 1. változatot választja: azaz a valódi optimum jóval nagyobb lehet, mint Feldsteiné.
