Vincze János tudományos tanácsadó cikke Szubsztantív vagy ökológiai racionalitás? A pénzillúzió esete címmel megjelent a Közgazdasági Szemle novemberi számában.
Absztrakt
Pénzillúzióról beszélünk, ha valaki látszólag nem képes a nominális és a reálértékek
megkülönböztetésére. Miután a közgazdaságtan felfedezte, a mainstream elmélet
el is vetette mint a racionális döntéshozóval inkompatibilis magatartást. A viselkedési
gazdaságtan újra felfedezte, és mint irracionális viselkedést a kognitív hibák
kategóriájába sorolta. Létezik azonban egy olyan pszichológiai paradigma (az
adaptív szerszámosláda elmélete), amely alapján a pénzillúzió valójában egyfajta
szükségszerűség, ami abból fakad, hogy a gazdasági „értéket” csak nominálisan
tudjuk – kvantitatív és objektív módon – reprezentálni. A nominális érték reprezentációja
ökológiai értelemben lehet racionális magatartás, vagyis olyan, ami elég
jól működik bizonyos környezetben. A cikk ennek a közgazdászok által nemigen
ismert elméletnek és az ökológiai racionalitás fogalmának ismertetése után felsorol
néhány olyan területet, ahol a pénzillúziónak ez az alternatív szemlélete új szempontokat
hozhat gazdaságpolitikai és közgazdasági megítélésében. Jelesül a pénzillúzió
alternatív felfogása érvet szolgáltat a szigorú árstabilitás igénye számára,
továbbá azt sugallja, hogy az árindexszámításnak nemcsak a megélhetési költségek,
hanem az árstabilitás pszichológiai érzetének számszerűsítése is a feladata lehet.
Journal of Economic Literature (JEL) kód: D91, E40, B10.
A cikk letölthető innen.
