Témaszám: FK142941
Az elmúlt évtizedek során számos tanulmány rámutatott a kognitív és szociális készségek jelentőségére a munkavállalói keresetek és az egyén munkaerő-piaci kilátásáinak alakításában. Újabban azt is sikerült kimutatni, hogy ezeknek a készségeknek a nagyvárosokban jellemzően magasabb a kereseti hozama, azonban a mai napig nem tisztázott, hogy milyen mechanizmusok felelősek ezért az egyre szélesebb körben megfigyelt jelenségért. Egyes kutatók úgy vélik, hogy munkaerőpiac mérete és a készségek megtérülése közti összefüggés a gazdasági tevékenységek földrajzi koncentrálódását elősegítő ún. agglomerációs mechanizmusokkal magyarázható, míg mások szerint ezek a készségek azért fontosabbak a városokban, mert ott nagyobb rájuk a kereslet, ami felhajtva a jobb kognitív és szociális készségekkel rendelkező munkavállalók bérét. Ebben a kutatási projektben két olyan gazdasági mechanizmust vizsgálunk, melyek megmagyarázzák, hogy a kognitív és szociális készségeknek miért nagyobb a kereseti hozama a nagyvárosokban. Ezek közül az első a munkaerőpiaci párosítás, melynek során a munkavállalók és a munkáltatók megtalálják egymást, a másik pedig a városok szolgáltatási szektorában folyó piaci verseny, amely növeli a helyi keresletet bizonyos készségtípusok, különösen a szociális készségek iránt. Hazai adminisztratív adatok, reprezentatív vállalati felmérések és egy új EU-s szintű álláshirdetés-adatbázis elemzésével azt próbáljuk megbecsülni, hogy a kognitív és szociális készségek városokban megfigyelt kereseti hozamát milyen mértékben magyarázza a munkáltatók és a munkavállalók közötti párosítás minősége és a szolgáltató szektorban zajló piaci verseny.
