A kötet a szerző elmúlt években folytatott, a hazai és a kelet-közép-európai agrárkereskedelemre irányuló elemző munkáját foglalja össze egységes keretben.
A munka statisztikai, ökonometriai eszközökkel vizsgálja a magyar és a kelet-közép-európai országok agrárkereskedelmének átalakulását 1992-2002 között. A könyv első felében a hagyományos kereskedelemelméletből kiindulva bemutatja a kelet-közép-európai országok mezőgazdasági kereskedelmének legfontosabb jellemzőit, illetve azokat a tényezőket, amelyek ezen országok mezőgazdasági kereskedelmének teljesítményét a világpiacon meghatározzák. Ezt követően megvizsgálja, hogy a megnyilvánuló komparatív előnyök szerkezete hogyan változik a magyarországi regionális agrárpiacokon szimultán módon, továbbá részletesen szemügyre veszi a hazai agrárexport komparatív előnyeinek strukturális változásait.
A megnyilvánuló komparatív előnyök elemzését nyolc kelet-közép-európai országra kiterjesztve vizsgálja az egyes országok agrárkereskedelmének világpiaci dinamikáját. Bemutatja, hogy a csatlakozó országok mezőgazdasági kereskedelme mennyire hatékonyan igazodott a világ keresletének változásaihoz. A könyv második felének kérdésfeltevése, hogy miként alkalmazható az új kereskedelemelmélet a magyar agrárkereskedelemre. A kutatás ezen belül egyrészt arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen kapcsolat van a tényezőellátottság és a vertikális ágazaton belüli kereskedelem között Magyarországnak az EU-val folytatott agrárkereskedelmében; másrészt azt elemzi, hogy milyen alkalmazkodási költségekkel járt Magyarországon a külkereskedelem liberalizálása az élelmiszeripari termékek esetében az 1992 és 2002 közötti periódusban.
