Kornai János – a 90-ik születésnapjához kapcsolódó események részeként – 2018. március 22-én és április 12-én előadást tartott a Közgazdaságtudományi Intézet 1990 előtti történetéről, a most megjelent kötet a két előadáson elhangzottak szerkesztett változata.
“Előadásomat az intézet 1954. decemberi alapításával kezdem, és eljutok először 1956. október 23-áig, a forradalom kitöréséig. Utána a forradalom napjait, a forradalom leverését fogom tárgyalni, majd a Kádár-korszaknak az első, különösen súlyos repressziókkal, intézkedésekkel kísért periódusáról beszélek. Itt, körülbelül 1962–1963-nál hagyom abba ma. A második előadás 1963-ban kezdődik, és eljutok majd az 1989-es rendszerváltás kezdetéig. A hangsúlyt arra helyezem, hogy egy értelmiségi centrum – a Közgazdaságtudományi Intézet – hogyan viselkedett, mi történt ebben a centrumban a történelem viharában. Tárgyilagos kívánok lenni, bár személyes emlékeim nyilván befolyásolnak.”

A mezőgazdasági árak elemzése az agrárközgazdaságtan főáramának régi témája. A könyv hét fejezetében négy nagyobb kérdéskört veszünk szemügyre. Az első nagyobb téma a kereskedelmi árrés és a vertikális ártranszmisszió kérdése. A kérdést úgy fogalmazhatjuk meg, hogy vajon a termelői árak csökkenése/növekedése milyen mértékben és gyorsan jelenik meg a fogyasztói árak csökkenésében/növekedésében. A második kérdéskör a horizontális ártranszmisszió. Az árak nyilvánvalóan nemcsak az élelmiszerlánc különböző szintjei között változhatnak, hanem térben is. Ezek az árváltozások jó indikátorai, hogy a piacok mennyire integráltak térben, ami nem csak országon belül fontos kérdés, hanem országok között is – különösen, ha az adott országok egy nagyobb gazdasági integráció részei, mint például az Európai Unió. Feltételezhetjük, hogy a mélyebb gazdasági integráció a piacok magasabb fokú térbeli integráltságához vezethetnek. Harmadik kutatási témánk a fogyasztási cikkek, benne az élelmiszerek árképzésének – a kiskereskedelmi láncok térhódítását követő – jelentős változásához kapcsolódik. A közgazdaságtan számos egymással versengő elméletet dolgozott ki az árleszállítások magyarázatára, a kötetben a tejtermékek példáján teszteljük a leértékelések elméleteinek előrejelzéseit. Negyedik témakörünk a mezőgazdasági árak makroszintű vizsgálata. A mezőgazdasági árak elemzése általában mikro-, termék- vagy piacszintű vizsgálat. A mezőgazdasági árak általános színvonalát azonban a makrogazdasági tényezők határozzák meg döntően. Bemutatjuk, hogy milyen makrogazdasági tényezők határozzák meg a mezőgazdasági árakat Magyarországon, illetve miként befolyásolja a monetáris politika Szlovéniában a mezőgazdasági árakat.

Az 2004-ben kezdett és 2010-ben befejezett kutatás tárgya a rendszerváltás utáni hazai piacfejlődés. A kötetben a kutatás legfontosabb eredményeit foglaljuk össze. Először olyan piacokon folytattunk terepkutatást, olyan esetek leírására, elemzésére vállalkoztunk, ahol a vállalatok új vagy módosult együttese értékesíti, vásárolja a rendszerváltás előtt is forgalmazott árukat vagy szolgáltatásokat. Majd a szocializmus idején Magyarországon nem létező áru- és szolgáltatáspiacok elemzéséhez másodlagos forrásokat használtunk. A kutatás fontos tanulsága, hogy létezhet olyan intézmény-szabályozási környezet, amelyben a termék- és szolgáltatáspiacok nem jutnak el a konszolidált működés állapotába. Különösen a tudatos állami politika következtében végbemenő állandó vagy időszakos piacrombolás, a piacrombolás és piacépítés váltakozása jár ilyen hatásokkal. Kiderült továbbá, hogy a piacbarát intézményi-szabályozási környezet szükséges feltétele a piacfejlődésnek, ám a tömeges piacra lépésre főként a jelentős és növekvő kereslet készteti a piaci szereplőket.

Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének megbízásából készített tanulmánykötet alapkérdése, hogy kistelepüléseinken közösségi eszközökkel növelhető-e a foglalkoztatottság, csökkenthető-e a tartós munkanélküliség, és ha igen, miként. Az adatok azt mutatják, hogy ezeken a vidékeken a foglalkoztatottság még az európai uniós átlagban igen alacsonynak számító országos szinttől is – helyenként igen jelentősen – elmarad, míg a tartós munkanélküliség a lélekszámarányuknál jóval nagyobb mértékben „szorult be” ezekbe a településekbe. Az eddigi tapasztalatok alapján, önmagában sem a piaci, sem az állami szféra nem tudta hatékonyan és maradandóan orvosolni ezt a problémát: az ország kisebb falvai folyamatosan szegényednek, egyre súlyosabb társadalmi problémák színtereivé válnak, egyre több közösségi feszültség halmozódik fel bennük.